Az üvegházban a növény növekedési környezetét mesterségesen fókuszálják és szabályozzák. Az olyan tényezők, mint a hőmérséklet, a páratartalom, a fény és a szén-dioxid alkotják az úgynevezett „mikroklímát”, amelyet szerkezetünkkel, berendezéseinkkel és kezelési módszereinkkel a termésnövekedést leginkább elősegítő tartományon belül stabilizálunk. Az alapelvek megértése és a gyakorlatok elsajátítása elengedhetetlen az üvegházak hatékony és fenntartható működéséhez.
Hő- és hőmérsékletszabályozás. A növények növekedése rendkívül érzékeny a hőmérsékletre; A napi hőmérséklet-ingadozások és szezonális ingadozások közvetlenül befolyásolják a növekedési ütemet, a virágzási időszakot és a termést. A legtöbb zöldségnövény növekedési szakaszában a nappali hőmérsékletet körülbelül 22 és 28 fok között tartják, míg az éjszakai hőmérsékletet 16-20 fokra csökkentik, hogy megakadályozzák a túlmelegedést vagy a virágbimbó-differenciálódás megzavarását. Az üvegházak passzív és aktív módszerekkel egyaránt szabályozzák a hőmérsékletet: egyrészt a fóliák, üvegek vagy panelek szigetelő tulajdonságainak felhasználásával a hőveszteség csökkentésére; másrészt a hő szabályozása szellőzéssel, árnyékolással és talajsugárzással.
Ha erős a napfény, az árnyékolóhálók csökkenthetik a túlzott fényhatás káros hatásait; ha magas a hőmérséklet, a tetőablakok, az oldalfüggönyök és a természetes szellőzés segít a hő elvezetésében; hideg évszakban a fűtési rendszerek fenntartják a minimális éjszakai hőmérsékletet, hogy megakadályozzák a gyökérnyugalmat vagy a termés fagykárosulását.
Páratartalom és vízgazdálkodás. Ugyanezen a hőmérsékleten a túlzott páratartalom könnyen betegségekhez vezethet, míg az elégtelen páratartalom korlátozza a párologtatást és a levelek kiszáradását okozza. Az üvegházakban a relatív páratartalmat általában 60% és 75% között tartják a stabilitás érdekében, de a különböző növényeknek kissé eltérőek a preferenciái, és a növekedési szakasznak megfelelően finom-hangolást igényelnek. Az öntözés és a párolgás közötti kapcsolat kulcsfontosságú; a csepegtető öntöző és a mikro{6}}permetező rendszereket jellemzően mérős vízellátásra használják, egyszerre juttatják el a tápanyagokat és a vizet a gyökérzónába, csökkentve a víz párolgását és a felszíni kórokozók elszaporodását. A csapadékvíz és a szennyvíz elkülönítése, elvezetése és újrafelhasználása szintén általános gyakorlat a modern üvegházakban, hogy elkerüljük a vízpazarlást és a só felhalmozódását.
Fény és fotoszintetikus hatékonyság. A fény a növények energiaforrása; az elégtelen napfény vagy a nem megfelelő fotoperiódusok lelassítják a növekedést és befolyásolják a fotoszintetikus hatékonyságot. Az üvegházak megfelelő elrendezéssel, árnyékolással és szükség esetén kiegészítő mesterséges megvilágítással biztosítják, hogy a növények elegendő és egyenletesen eloszló fényt kapjanak.
